Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás. Már éles, mint a kés!

Jelenthet ez egy új kezdetet? Határozottan biztos vagyok abban, hogy talán! Minden esetre, az, hogy nem hagytam veszni az eddigi bejegyzéseket határozottan jelent valamit. Ha lesz is folytatás, az biztosan más lesz, mint az eddigiek. Tartozok egy vallomással: szeretett Mammerünk tavaly márciusban elvesztette a harcot a tüdőrákkal. Annak dacára, hogy rengeteg összetűzés és marakodás volt kettőnk között, mégis fájt és felkavart az elvesztése, de mégis elmosolyodtam, mikor az előző mondatot írtam, na nem örömömben. Ó, a savanyú irónia! Hányszor kaptunk össze a bagószag miatt. Végül, tényleg az lett a veszte.

Egy perc néma cigiszívás a mama tiszteletére.

Áh... mindenki menjen a dolgára...